∞Örökre szóló barátság kezdete∞

Szép álmomat egyfajta kaparás szakîtka félbe. Hurrá. Gondolom akkor megérkezett az új családtag aki körülbelül a bokámig ér magasságilag. Persze, Drága Hugicámnak mindent. De szerencsére ha jól haladnak a dolgok- és remélem, hogy jól haladnak- akkor holnapután ilyenkor- vagy kicsit hamarabb- már az Angyalok Városában ébredek. Kinyitom szobám ajtaját felveszem azt a - nem is tudom, hogy hîvjam, de nem is foglalkozok vele. Minek gondolkozzak olyanon amin nem kell? Tehát megfogom azt a Yorkit és húgom szobájához viszem- az ő ajtaját kapargathatja. Visszamegyek szép nyugodtan szobámba és próbálok visszaaludni- köztudott, hogy nem tudok. De azért megpróbálkozok a lehetetlennel. Negyed óra forgolódás után megnézem a telefonomon hány óra is van. Miközben oldom fel a készüléket a tegnap megismert személytől volt három nem fogadott hîvásom. Visszatérve az időhöz nemrég múlt nyolc óra.
- Halló! Szia Becca. Miújság? Hogy - hogy nem vetted fel a telefont? Szerinted dîsznek van? - kezdte el úgymond lecseszésem.
- Szia Sarah- mondom egyhangúan. Miért hîvtál? Esetleg meghîvhatlak egy reggelire kiengesztelésként?
- 5 perc múlva a házunk előtt?
- Ott találkozunk.
- Oké.
Sejtésem beigazolódott. Fel volt pörögve. Ezért inkább egy forró csoki mellett meghallgatom. Felveszem táskám amibe benne vannak a szükséges dolgok majd lemegyek a lépcsőn. Leérve nem lepődök meg, hogy a nappaliban sîri csend van. Felveszem a cipőm majd elindultam. Ahhoz képest, hogy úgy volt megbeszélve, hogy az ő háza előtt találkozunk, ölelgetni kezdett amint kiléptem a kapun.
- Szia. Végre, hogy ideértél, már három és fél perce itt állok kint. Mi tartott ennyi ideig?
- Szia. Öt perc volt megbeszélve, de mondjuk mire számîthattam Téged ismerve. Nem hiszem, hogy egy túlpörgött fél őrült fog késni akárhonnan is.
-  Ezen most meg kellene sértődnöm, de nem teszem, mert igazad van.
- Tudtam én. Mindegy. Miújság?
- Nincsen semmi. Merre is megyünk? Mert tudod, tegnap érkeztem? Rémlik?
- Ja igen bocsi. Három sarkonyira van egy kis kávézó, ha neked úgy jó.
- Oké. Akkor induljunk.
- És mit csináltál tegnap, munka után? - Pakoltam. Még minden szana-szét van minden. Itt egy doboz, ott egy bőrönd. Te?
- Semmi különöset.
Nem tudom neki elmondani, hogy "nézelődtem a neten másik munka után, meg nem ártana, egy ház is,amibe lakni fogok".De amint lesz rá lehetőségem elmondom. Lassan odaértünk uticélunkhoz. Bementünk és sorba álltunk - nem volt nagy sor, hiszen péntek van, ilyenkor az emberek nagyrésze iskolában van, vagy pedig dolgozik, de azért lézengett pár ember.  Sarah egy eper shaket kért pár darab nutellás palacsintával, én szintén mogyorókrémes palacsintát és forrócsokit kértem a hőség ellenére. Elfoglaltunk egy asztalt és neki láttunk. Mikor már egy ideje rendelésünket fogyasztottuk, megszólalt - igen, eddig csöndben reggelizett, kibîrt körülbelül tîz percet.
- Te! Van kedved segîteni kipakolni?
- Te! Tetszik a megszólîtás, ráérek. Meg amúgy sincs kedvem hazamenni.
- Oké. Köszönöm.
- Nincsmit.
- Ahogy befejeztük, vagy valahova elmenjünk előtte?
- Ahogy gondolod. De szerintem gyorsan pakoljunk, majd ha lesz kedved akkor eljöhetnénk valahova megint.
- Oké - egyezett bele.
- Akkor egy pillanat, kifizetem a reggelinket, addig szedd össze kérlek a cuccaidat. Majd otthagytam a lányt, kifizettem a fent emlîtett dolgokat és visszamentem Sarah-hoz. Ott ült türelmesen, mindaddig amîg hallótávolságon belül nem értem.
- Köszönöm a reggelit Becca, remélem nem haragszol, ha îgy hîvlak.
- Egészségedre. Miért haragudnék?
- Ja nem tudom.
- Akkor ezt is megbeszéltük.
- Akkor induljunk.
Körülbelül két óra múlva végeztünk Sarah-nál. Nem nagy háza volt, de azért rajta kîvül még elférnének páran. Volt egy tágas nappali, onnan nyîlik az ebédlő amitől egy ajtó választja el a konyha. Tulajdonképpen olyan mint a mi házunk, csak annyiban különbözik, hogy a konyha amerikai fajta. A lépcső melletti ajtó mögött pedig egy fürdőszoba van.
Az emeleten található három hálószoba, amikhez van külön-külön egy fürdő.
- Baj lenne, ha csak egy filmet néznénk most és nem mennénk sehova? - kérdezte Sarah.
- Nekem sincs kedvem megmozdulni. - Akkor megbeszéltük.
- Oké, és mit nézzünk?
- Panoralmal Activity?
- Rendben. Akkor tartsunk maratont is.
Már a második részénél tartottunk, mikor úgy gondoltuk, hogy lesz egy pár perces szünet. Itt az én időm, tehát szépen felvetezetem neki és reménykedem benne, hogy megérti.
- Öhm. Sarah?
- Igen? Valami gond van?
- Nincs, de mondanom kell valamit.
- Oké, halljam.
- Azt szeretném mondani, hogy..- kerestem a szavakat-.. hogy.. Los Angelesbe költözök. - nyögtem ki.
- Ohh, értem. - lepődött meg.- És mikor?
- Holnap hajnalban.
- Esetleg kikîsérjelek a reptérre?
- Nem tudom, hány óra fele szoktál kelni, de nem gondolhatom, hogy fél négykor képes leszel korán kelni, utána meg bemenni dolgozni.
- Hát jó, de akkor most meghîvlak egy valamire köszönetnyîlvánîtás és búcsúzás gyanánt, természetesen, ha benne vagy.
- Szîvesen segîtettem. És elfogadom a meghîvást.
- Akkor mire várunk még?
Felvettem a táskám, amibe benne van egy kis kardigán amit a hátamra terîtettem, Sarah is fölszaladt az emeletre egy vékony pulcsiért majd cipőinket is magunkra húztuk és miután barátnőm bezárta lakását. Szép lassan elindultunk - ma már másodjára - a város úgy nevezett központja felé. Most nem arra az irányba közelîtettük meg a városközpontot, hanem inkább sétáltunk közben. A nagy beszélgetések közepette majdnem elhaladtunk egy fagyistand mellett, amikor megszólalt Sarah.
- Nem eszünk fagyit? Utána leülhetünk egy padra, ha neked is megfelel.
- Nekem jó, akkor menyjünk.
Kikértünk két - két gombóc fagyit - mindketten egy vanîlia - csokoládé párost kîvántunk meg.
Még elfogyasztottuk olvadós finomságunkat kitárgyaltunk pár témát és rájöttünk igen sok közös kedvencünk van.
Szép lassan haza sétáltunk és a kapunkban egy alig negyed órás fájdalmas búcsút vettünk, tudván, hogy nem találkozunk mostanában.

∞Az utolsó munkanap∞

Reggel szokásosan felkeltem, elkészültem, majd indultam el munkahelyemre. Kedvem teljesen egyhangú volt, tudván ez a hely már csak egy könyvesbolt lesz számomra. A családom ugyanúgy nem vett észre az elmúlt két hétben. Mit is vártam volna? Hogy megváltozik a viselkedésük, mielőtt elköltöznék, úgy, hogy semmit sem sejtenek? Nem. Tervem valóra fog válni és ebben már senki nem akadályozhat meg. Otthon már minden készen áll, maradt még elől egy pár ruha, hogy azért tudjak mit felvenni. A szobám kulcsra van zárva, tehát nem veszi senki észre a becsomagolt holmijaimat.  Időközben beértem munkahelyemre. Beültem a kasszához és csöndben vártam az idetévedőket. A nap ebből a szempontból se volt más, mint a többi, ugyanis senki sem volt ma bent. Mikor azt hittem, hogy jön valaki, tévedtem. Csak az új munkatársnő ért be első napjára. Sarah tökéletes volt helyemre. Szorgos volt- ami jó pont a főnökségnek- és szeret olvasni is. Ha nem költöznék, talán jóba is lehetnénk, késöbb akár legjobb barátnők. Munkaidőm lassan lejárni készül, ami jó pont, mert mint emlîtettem, sok a tennivalóm. Pont vettem fel a táskám mikor Sarah utánam szólt.
-Szia. Ne haragudj, de tudnál segíteni?
- Szia. Persze.  Miben tudnék?- kérdezem egyértelműen. 
- Lehet hogy most hülyének fogsz nézni, de nem tudom hol lakom.
- Először is senkit nem ítélek el. Másodszor, mi a cím?- mondtam el az igazságot. Ugyanis lehet, hogy kívülről egy olyan lánynak tűnök aki mások úgymond fejfájását okozza. De ez nem így van. Mindig próbálok segíteni. Ezért még ha később is érek haza nyugalmamba, akkor is haza kísérem ezt a védtelen lányt.
- One Way Strett 6328. Tudod merre található? - kérdezte még mindig félve.
- Ami azt illeti igen. Ugyanis szerény személyem három házzal föntebb éli mindennapjait.- próbtam oldani a feszültséget, azzal hogy megnevetettem. Tervem sikerült is mivel Sarah félelme tőlem eltűnt és boldogan kacarászva indultunk el hazafele.
Kicsivel több mint negyed óra múlva álltunk meg az említett lakcímnél ami azt jelentette, hogy mindketten haza értünk.  Vagyis egyenlőre csak Sarah.
Pár perc búcsú és telefonszám csere után elköszöntem és ténylegesen haza igyekeztem.
Haza. Ami számomra már rég nem a megfelelő fogalom arra, ahol élek.  De nem panaszkodhatok, mivel van mit ennem, van hol aludnom és még családom is van- attól eltekintve ihogy családtagjaim már rég nem tekintenek tagnak. És őszintén szólva úgy érzem mintha az igazi családom már nem is léteznének.  De itt  van most Sarah és vele nem tudok mit kezdeni. Megismertem és, ha én két nap ismeretség után itt hagyom és a Világ másik felére költözök, akkor mekkorát csalódhat. El mondom neki. Ez lesz a legjobb. Tartom vele a kapcsolatot és a többi még a jövő.

∞Visszaszámlálás elindul!∞

Már csak három hét a költözésemig. Reggel hat óra van, ami azt jelenti, hogy van másfélórám arra, hogy beérjek a munkahelyemre. Maximum húsz perc alatt elkészülök, ugyanennyi idô alatt érek be, tehàt van még időm. Gondoltam bekapcsolom laptopom, hogy új életem fenntarthatósàga ügyében állást keressek-mondjuk már van egy hotel, ahol recepciósként fogok dolgozni. De ettől egy bizonyos idő után nem biztos, hogy eltudom magam tartani. Gondolkoztam el, s közben be is töltött az internet. Beírtam a google-ba a kívánt címet és böngészni kezdtem. Már vagy fél órája keresek reménytelenül, pedig már ideje lenne készülnöm. Mikor majdnem feladtam, beugrott egy reklám.
*Az I Carly című sorozatba mellékszereplőket keresünk egy születésnapi parti jelenethez- Jelentkezni e-mail-ban, telefonon és személyesen lehet.*
Felírtam, hogy majd munkaidő után mail-ezek nekik, majd elkezdtem készülődni. A szokásosnál hamarabb értem be a könyvesboltba. Hát, itt nem terhelem túl magam és rendesen meg is fizetik. Mármint, ki az aki nyolc órában egy könyvekkel teli árúházban van- ugyanis a mai világban a fiatalok alig foglalkoznak olvasással, inkább az internetezéssel töltik nagyobb idejüket. Azért van kivétel. És hát nyolc óra, mikor szinte egy vásárló sincs- kicsit unom magam. De, ennek is örülök. Ha nem lenne ez az állásom, akkor talán az utcára kerülnék. Addig gondolkoztam, míg előttem nem termedt egy idős hölgy, az ügy érdekében, hogy merre találja az Akkor szakítsunk című könyvet.
- Jónapot Kedves! Tessék utánam jönni.- mosolyogtam Rá kedvesen majd elindultam Leiner Laura regényeihez. Miközben kísértem elárulta, hogy az unokájának szeretné megvásárolni, mert most fogja betölteni tizennyolcadik életévét. Mit meg nem adnék azért, hogy nekem ilyen nagyszüleim legyenek. A néni kezébe adtam egy példányt, s vissza kísértem a pénztárhoz, ahol kifizette az árut, majd elhagyta az üzletet. Mikor már a munkaidőm több, mint fele telt el és csak pár vásárlót szolgáltam ki, volt időm jövőmet tervezni. Gondolkoztam azon is, hogy szüleimnek miképp mondjam el a nagy hírt- legalább is számukra a nagy hír. "Anya, Apa, Húgom. Mától nem fogok itt lakni. De mèg csak az országban sem. Megkérlek Titeket, hogy ne keressetek- mármint, ha szándékotokba áll." Nem, szerintem ez így nem jó. Mindegy, valahogy majd lesz. Munkaidőm végeztével haza felé vettem az irányt. Csatlakoztattam fülhallgatómat telefonomhoz, majd egy kedvenc zeneszámomat elindítottam, s sétálni kezdtem. Alig húsz perc alatt tértem haza, köszöntem húgomnak, bár nem hiszem, hogy hallotta is. Felmentem szobámba lepakoltam a táskám, majd átöltöztem valami itthoni szerelésbe. Gyorsan írtam egy mailt, a megadott címre, míg el nem felejtem. Ezután felszerelkeztem a délután hátralévő részére, hogy ne kelljen senkivel se találkoznom. Vittem fel magammal egy üveg ásványvizet. Egyenlőre ez elég is lesz. Van az éjjeli szekrényemben nasi mindig. Munka után általában filmeket nézek, ma arra gondoltam, hogy megnézem a Titanicot. Bekucorogva puha ágyamba, zsebkendőket magam mellé készítve indítottam el kedvenc filmem. Már a film vége fele tartva éreztem meg a finom bolognai spagetti illatát. Megállítottam a filmet, majd kiszálltam ágyamból. Lementem köszönni a ”családnak”.
-Sziasztok! Milyen volt a napotok?- köszöntem úgy mintha érdekelne mi van velük.
-Szia Kislányom! Ma nem voltak olyan sokan a boltban. És neked, hogy ment a munka?
-Jól, bár kevesen voltak.
-Hát, legalább nem fáradtál el annyira, húgod ma volt bevásárolni, természetesen magának és vagy tíz táskát cipelt haza.
- Szegény gyerek, várj épp filmet néztem tehát ha lesz időm sajnálni, ígérem megteszem. Na jó éjt.-közöltem velük nemes egyszerűséggel. Majd tényleg mentem a szobámba. Néha muszáj ezt csinálnom, hogy ne bőgjem el magam előttük, mert akkor csak mégjobban piszkálódni fognak.
Gyorsan lezuhanyoztam majd mikor kész voltam bebújtam àgyamba és folytattam tovább a filmet. Miután vége lett a filmnek és elhasználtam egy csomag papírzsepit, beállítottam tízre az ébresztőmet, hogy szabadnapomon ne délig aludjak. Ezután letettem magam mellé a telefont és álomra hajtottam fejem.

∞Szereplôk∞

→Rebeccah Taylor/
Miami, 1991.november.12.
Gyermekkorát fájdalmakkal élte át. Sokkan bántották mind lelkileg mint fizikailag. Mostanra felhúzott egy álarcot.  Akkor sír mikor szobájában csúszhat le földre könnyes arccal. 17 évesen ott tart, hogy várja, hogy elköltözhessen otthonról a csillagok városába-Los Angelesbe.  Mikor annyira maga alatt van kétségbeesett kitud borulni egy igen szomorú zene számnál is. De megfogdta, hogy nem szenved többet. Nem lesz a régi Rebeccah Morgan Megváltozott.

→Anne Taylor
Miami, 1993. Augusztus.5.
Élvezte, hogy otthon ō a kiskedvenc. Bár 17 évesen rájött mit élt át nővére, csak túl későn. Arra ébredt ,hogy szülei keservesen sírnak a nappaliban. Nem értett semmit. De mintha villámcsapás érte volna ráébredt s futott át nővére szobájába ami kongott az ürességtől. Ettől a naptól kezdve megváltozott.

→JenniferTaylor
London, 1975. Június. 7.
Miután nagyobbik lánya levelét olvasta rájött ,hogy elhanyagolta. Ezután jobban odafigyelt kisebbik lányára, bár tudta, ezzel nem hozza vissza nagyobbik lányát.

→Rick Taylor
New York, 1973. Október. 24
Kimondottan utálja nagyobbik lányát. Hogy miért? Mert nem ô a vérszerinti apja. Tehát,megkönnyebbülést okozott, hogy elhagyta a házat. Nem érdekli hova megy, van-e pénze ételre, van hol aludnia. Megszabadult tôle és boldogan él feleségével és közös gyermekükkel.

Big Time Rush: Egy amerikai sorozat fôszereplôi, melyben négyen alakítanak egy bandát.
Carlos Pena -1989.08.15-
Logan Henderson -1989.09.14-
James Maslow -1990.07.16-
Kendall Schmidt -1990.11.02-
Dustin Belt -1987.12.03.-